A sors
1.FEJEZET
Kis koromban mindig a babáimmaljátszottam.Mindigis úgy szerettem a babáimat mintha a testvéreim lettek volna.Ők meghalgattak,minden titkomat elmondhattam nekik ők megtartották.És az eggyik nap arra lettem figyelmes hogy amikor másnap letettem a babám a polcra az reggel már az ágyamban volt.Ugy gondoltam az anyukám volt.De nem,másnap is igy lett.Már kezdtem megiedni.Aztán elhatároztam magam hogy egész este fenn maradok és menézem ki is rakta a babaát az ágyamba.Viszont nem birtam végig az éjszakát kb.1-kor elaludtam olyan volt mindha valaki valami álomport szort volna a szememre.
A TÖRTÉNET NEMSOKÁRA FOLYTATÓDIK!